BEMUTATKOZÁS

Hogyan is kezdődött...

Egész kicsi korom óta érdekel a rádiózás, viszont csak 12-13 éves koromban kezdtem foglalkozni vele "komolyabban". A rádiózás nekem szerelem. Ez az egy mondat szerintem mindent elmond a rádiózáshoz való hozzáállásomról. Ám nem csak ennyiről van szó. Több évnyi tanulás után írom ezeket a sorokat. Számomra nagyon fontos, hogy a munka, amit a kezemből kiadok, kifogástalan legyen.

Az egész történet 4-5 éves koromban kezdődött. Még írni sem tudtam, amikor rádióhallgatás közben beosztást csináltam. Szüleimet kértem meg, hogy írják le, melyik hírszerkesztő mikor olvassa a híreket. 

2014-ben szerettem bele igazán a médiába, amikor egy nagy TV csatornánál tettem látogatást. Ez volt az első hatalmas lökés, hogy ,,ha nagy leszek", én bizony ezzel szeretnék foglalkozni. 2016-ban egy országos rádió stúdiójában járhattam, ahol betekintést nyerhettem a profi hírszerkesztés folyamataiba. Nem is kellett több. Ott eldöntöttem, hogy erre szentelem az életem. Másnap megvettem első mikrofonomat, amivel éjt nappallá téve gyakoroltam. Évről évre fejlesztettem a stúdiómat. Karácsonyra, születésnapra mindig valamilyen stúdiózással kapcsolatos eszközt kértem. Amikor volt pénzem, mindig valamit fejlesztettem az eszközparkon. Így állt össze 2018 őszére egy olyan stúdió, amivel már profi hangzást lehetett elérni. 2018 szeptemberében indult útjára rádiós karrierem, a Regia Rádió hírszerkesztőjeként. Imádtam minden pillanatát a munkámnak. Egyre nagyobb bizalom alakult ki főnökömmel, pár hét után már saját kulcsom volt a stúdióhoz, én készítettem a rádió szignáljait, kezeltem az adásgépet. A rádió 2020 eleji megszűnése után a Radio Brandnél kaptam lehetőséget. Az ott töltött idő még jobban megerősítette a rádiózás iránti elhivatottságomat és szeretetemet. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy profi rádiósok bevettek a csapatukba, és tőlük tanulhatok, velük dolgozhatok. Pár hónap alatt rengeteget fejlődött hírszerkesztési készségem. Tóth Brigitta kolléganőm részletesen megmutatott mindent a hírszerkesztéssel kapcsolatban. A Radio Brandnél tanultam, tapasztaltam meg igazán a szakma iránti alázatot. 

Célom a szakmában, hogy a hallgatóknak minél pontosabb információkat szolgáltassak, tömören, lényegre törően, néha humorosan. Számomra fontos, hogy a rádióból kellemes hang szólaljon meg. Talán ebben rejlik egy rádiós személyiség sikere. A 21. század hallgatója már nem kíváncsi annyira a hírekre, információkra. A hír a szükséges rossz. Legtöbben már csak a zenék miatt hallgatják a rádiót, vagy ,,háttérzajként" az autóban. Ezen szeretnék változtatni. Megszerettetni a híreket a hallgatókkal. Ne az legyen az első teendő a szignál meghallásakor, hogy átkapcsol. Tudom, nehéz dologra vállalkozom, de sok kitartással akár még sikerülhet. Ahány ember, annyi szokás. 3-4 percünk van megfogni a hallgatót. Az pedig már rajtunk múlik, hogy a hallgatónak tetsző, vagy nem tetsző dolgot tálalunk. A hallgató mindent észrevesz, ha halál unottan közöljük a legfrissebbeket, de azt is, ha jókedvűen és elhivatottan végezzük a munkánkat. Szerintem nagyon fontos a jókedv a hírszerkesztésben is, annak ellenére, hogy ez egy komoly műfaj. Én így gyártom a blokkokat minden nap. Ha nincs is jókedvem, a hallgató akkor sem hallhatja, hogy gondterhelt vagy szomorú vagyok. Bár ez elég kevésszer fordul elő, ugyanis a hírolvasás mindig jókedvre derít.

KISS: Keep it smile, stupid - így látok hozzá minden nap a munkához. :D